Kérem, az én idegrendszerem nem visel el ekkora terhet, mert ugyan nem vagyok művész, de lehetnék, és mi, művészek érzékenyen rezonálunk minden hatásra.
1. Kategorizálás
Kategória: Szerelmes
Alkategória: Gyász
Stílus: Depressziós
Célcsoport: Az imádott művésznő
2. Felhasználási javaslat
A Levéltár szellemiségétől teljesen idegen levelet teszünk most közzé, egy öngyilkos búcsúlevelét. De vannak olyan helyzetek, amikor a halál az egyetlen kiút a megalázottság és a kilátástalanság mély gödréből.
Reménytelenül szerelmes vagy a gyönyörű Művésznőbe, ismeretlenül írtál egy szerelmeslevelet neki, de csak azt érted el, hogy a takarítónője szex-teszt címén szinte megerőszakolt, ráadásul még pénzt is kicsalt tőled. Mikor rájöttél, hogy az év hülyéjét csinálták belőled, reklamáltál, de az egyetlen eredménye az lett, hogy nyilvánosságra hozták az átverésedet, rajtad röhög az egész ország.
Ennyi csapás után csak az öngyilkossággal tudod visszaszerezni a becsületedet. Szerintünk ugyan nem éri meg, mert élni egy drága és rossz szexszel a hátad mögött még mindig jobb, mint soha többé semmi, de te döntesz. A búcsúlevél itt van, küldd a Művésznőnek, talán ez végre kivált némi érzelmet belőle.
3. A levél
Drága Művésznő!
 
Imádom magát, a pokolból vagy a mennyekből, ki tudja, most éppen hol vagyok. Ugyan ezt a búcsúlevelet még élve írom, de amikor Ön olvassa, én már halott vagyok. Az életet én dobtam el magamtól, és utolsó levelemet azért Magácskának küldöm, mert a halálom az Ön lelkén szárad. Bizony, nincs ezen mit szépíteni, de én megbocsátom ez Magának, mert Magának mindent.
Én vagyok (voltam) az a szerencsétlen, akit az Ön takarítónője megalázott és meggyalázott, majd mindezt nyilvánosságra is hozta, miután reklamálni merészeltem. Kérem, az én idegrendszerem nem visel el ekkora terhet, mert ugyan nem vagyok művész, de lehetnék, és mi, művészek érzékenyen rezonálunk minden hatásra. A Tunguzka meteor pillefüst az engem ért inzultushoz képest, ez nem is hatás, hanem sokk.
Egyszóval eldöntöttem, hogy öngyilkos leszek, mert az életemnek nincs már értelme. Az a pár évtized, ami hátravan, csak szenvedés lenne, még Ön is kinevetett, amikor kiderült a felsülésem. Így minek élni?
Pedig volt néhány szép pillanatom, és még most is biztos vagyok abban, hogy mi ketten életünk végéig kitartanánk egymás mellett, de ezt már nem tudjuk meg soha. Én elmegyek, Ön marad a teherrel, amit viselni kénytelen a halálom miatt.
Szerettem, szeretem és szeretni fogom Önt az egész életemben, emlékét magammal viszem a sírba is. Legyen jó, vagy legalább takarítónőt cseréljen. Most pedig kötelességem zárni soraimat, lekötelezett a figyelmével.
 
Maradok elkötelezett híve,
<Aláírás>
4. A levél hatása
Ha nem emlékeznél, most újra elmondjuk: a Művésznő levelezését a titkára intézi. Gyönyörű búcsúleveled a papírkosárban végzi, de halálod nem lesz hiábavaló, egy perc hírnév a Levéltár olvasói körében.

A bejegyzés trackback címe:

https://leveltar.blog.hu/api/trackback/id/tr841793456

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.