Régi szándékomat váltom most valóra, amikor a rehabilitációmat kérem. Őszintén bevallom, hogy megindító köszöntője sarkallt az elhatározásra, amit a Pedagógusok Világnapja alkalmából tett közzé október első hetében. Talán van még igazság a földön!
1. Kategorizálás
Kategória: Hivatalos
Alkategória: Magyarázat
Stílus: Megindító
Célcsoport: Hoffmann Rózsa
2. Felhasználási javaslat
Soha nem késő egy régi tüskét kezelni. Ha van egy 1989-es sérelmed (ami elég speciális, elismerjük, de néha réteglevelet is publikálunk), akkor ezzel a levéllel érvényesítheted az igazadat. Jobb későn, mint soha.
3. A levél
Hoffmann Rózsa
a Nemzeti Erőforrás Minisztérium
oktatásért felelős államtitkára részére
 
Tisztelt Államtitkár Úrhölgy!
 
Régi szándékomat váltom most valóra, amikor a rehabilitációmat kérem. Őszintén bevallom, hogy megindító köszöntője sarkallt az elhatározásra, amit a Pedagógusok Világnapja alkalmából tett közzé október első hetében. Talán van még igazság a földön!
Röviden a történetem:
1989-ben Vas István (az egyik legnagyobb élő magyar költő akkoriban) volt az egyik téma az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen (OKTV) magyar irodalomból. Egy komoly tanulmányt kellett írni belőle és természetesen felkészülni az életművéből. Magyartanárom ismerte a Vas Istvánt, és összehozott nekem egy személyes találkozót az akkor már idős művésszel. A találkozó életem egyik felejthetetlen élménye, Vas István szivarral, fehér rummal valamint emlékeivel traktált, neje Szántó Piroska, a szintén jeles és igen híres grafikus pedig szeretetteljesen nézett minket a másik fotelból. Vas szerint a halál gondolatával és a félelem meghaladásával kell foglalkozni, más nem számít. Végül dedikálta egy könyvét, és a lelkemre kötötte, hogy a döntő után – ha eljutok oda –, menjek fel még egyszer beszélgetni.
A döntőig eljutottam, ott viszont elbuktam, nem kis mértékben a bizottság egyik tagjának alattomos kérdése miatt:
„Beszéljen Vas István 1945 utáni kozmikus katasztrofizmusáról.”
Jól ismertem a költőfejedelem életművét, de ehhez nem tudtam hozzászólni, és ezt őszintén be is vallottam a bizottságnak. Nem kerültem be az első tízbe.
Utána felmentem Vas Istvánhoz, ahol Szántó Piroska nyitott ajtót. Rögtön az ajtóban elpanaszoltam neki az esetet, meg azt, hogy elég jól ismerem a Mester életművét, de ez valahogy váratlan volt nekem.
Erre Piroska néni beszólt a szalonban üldögélő idős költőhöz: „Pistám, volt neked ’45 után kozmikus katasztrofizmusod?”
„Volt a lófaszt!” válaszolta Vas István.
Ennyi az én történetem. Húsz évig tűrtem ezt a megaláztatást, nyeltem a keserű epét, de most már elég volt, igazságot akarok! Önben érzem az erőt és a tiszta szándékot, hogy a rehabilitációmat végigviszi, és minimum egy dobogós helyezésre korrigálják az 1989-es teljesítményemet.
Köszönöm a mielőbbi válaszát és a segítségét, hogy az igazságba vetett hitem visszatérjen.
 
Üdvözlettel:
<Aláírás>
4. A levél hatása
Az erkölcsi győzelem a tiéd lesz, kár, hogy a költő ezt már nem érhette meg.

A bejegyzés trackback címe:

https://leveltar.blog.hu/api/trackback/id/tr732370189

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

LadyCarambole · http://kigondoltam.blog.hu 2010.10.18. 22:25:06

De jó is lehetett!
Makay Idával vágok még mindig találkozni, azt se tudom, él-e még...remélem igen.
Jut eszembe, lógok neked egy névvel: Bartis Attila.
Most megyek, veszek bélyeget.

Levéltáros · http://leveltar.blog.hu/ 2010.10.19. 10:03:42

@LadyCarambole:

Töredelmesen bevallom, nem én voltam a történet hőse, hanem egy barátom. De ez gondolom egyértelmű, hiszen nem nyert.

De te OKTV-s voltál, fogadok.

Ezt a Bartist nem értem, kértem? ígértél? mit?