Levéltáros 2010.11.10. 10:01

200 (kétszáz)

– Ma van a Kétszázadik Levél Napja! – kiáltott fel Katonai Biztonsági Hivatal, amint reggel ránézett a falinaptárra. – A Levéltár piros betűs ünnepe!

KBH és Pick-Nick szedtek néhány csokor friss őszi vadvirágot a közeli réten, és a hangulatos csokrokkal feldíszítették a Levéltárat, majd színes papírokból vidám állatfigurákat vágtak ki, és a Levéltár ablakaira ragasztották őket.
Eközben Levéltárosné Nutika nekilátott, hogy megfőzze a Kétszázadik Ebédet: a rántott húst, sült krumplival és tejfölös uborkasalátával. A desszert persze fánk.
És mindenki dalolt, csak úgy zengett az egész Levéltár! Jókedvűen harsogta a csapat a levéltári indulókat és a pajkos népdalokat váltakozva.
Az ebéd hamar elkészült, azt asztalt megterítették, és mindenki felvette a legszebb ruháját: Levéltárosné Nutika a világoskék dzsörzé kiskosztümjét, KBH a díszegyenruháját – a rangjelzés nélkülit –, Pick-Nick a barna műbőr zakóját, Levéltáros pedig a maffiacsíkos öltönyét a piros ingével.
– Hoztam egy üveg finom Éva vermutot! – toppant be az utolsó pillanatban Hamis Levéltáros piros öltönyében, hozzá maffiacsíkos inget viselve. – Ugye nem gondoltátok, hogy ebből kimaradok!
Jóféle pohárköszöntők és koccintások után a vidám kompánia letelepedett a terített asztalhoz és úgy bevágták az ebédet, hogy egy szem nokedli, annyi se maradt az tányérokon! A vermut is elfogyott, meg a fánk is.
És ekkor megszólalt egy gyönyörű csengőhang. A társaság felkerekedett, és az étkezőből átsétáltak a Levéltár dísztermébe. Halk, ünnepi zene szólt, csak a gyertyák fénye világította meg a lesötétített szobát, ahol egy csodaszép szobor állt, aranyszínű, postást ábrázoló, amint egy elsőbbségi levelet kézbesít éppen a boldog címzettnek.
Levéltáros hamiskás mosollyal a szája szegletében a szoborhoz lépett, és a postás aranytáskájából kivett öt borítékot.
– Lássuk, van-e bónusz az egészéves jó teljesítés eredményeképpen! – mondta, és egy-egy vaskos borítékot nyújtott át Levéltárosné Nutika, Pick-Nick, KBH, de még Hamis Levéltáros részére is!
A kollégák boldog mosollyal nyugtatták meg a főnököt.
– Bizony van!
Aznap még sokáig bent maradtak a Levéltárban, senki nem akart hazamenni. Beszélgettek, anekdotázgattak, és tervezgették a jövőt. De azért hazamentek.
– Nagyon szép nap volt ez a mai – sóhajtott fel Levéltáros, miközben utolsóként hazaindulva bezárta a kaput és lelakatolta a vastag rácsokat. – Bárcsak lenne Háromszázadik is!

A bejegyzés trackback címe:

https://leveltar.blog.hu/api/trackback/id/tr132434837

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

entropic · http://e-konyv.blog.hu 2010.11.10. 16:23:46

Kérlek, fogadd szívből jövő gratulációmat a jeles nap alkalmából.
Nagyon szép ünnepség lehetett, csak egy dolgot nem értek: hogy került egyáltalán nokedli a tányérokra, ha rántott hús és sült krumpli volt az ebéd? Vagy a nokedli itt valamiféle szimbólum, és nem szó szerint kell érteni?

Levéltáros · http://leveltar.blog.hu/ 2010.11.11. 21:04:58

@entropic:

Szívből köszönöm! A nokedli a mesebeli elem, hogy egy kicsit még meseszerűbb legyen a sztori. A gyerekek szeretik az ilyesmit, mert felfedezhetnek egy hibát.

Most láthatod, milyen művekből szoktam lopni.

21méter · http://kigondoltam.blog.hu 2010.11.12. 08:47:08

Olyan van-e, hogy a Hamis Levéltáros lére csalja Levéltárosné Nutikát?

LadyCarambole · http://kigondoltam.blog.hu 2010.11.16. 14:38:09

Ajánlom, hogy legyen 300.!
This is Levéltár!