Ritka és kínos problémával fordulok Önhöz, egyelőre csak levélben, névtelenül, mert nagyon szégyellem magam. Ön az utolsó reményem, ha nem segít, vége az életemnek. Pszichoszomatikus betegségem van, még azt is tudom, miért alakult ki, de önerőből meggyógyítani nem tudom magam.
1. Kategorizálás
Kategória: Családi
Alkategória: Névtelen
Stílus: Elkeseredett
Célcsoport: Pszichoterapeuta
2. Felhasználási javaslat
Ha a lenti levélben olvasható betegségben szenvedsz, és félsz orvoshoz menni vele, küldd el levelünket, talán távgyógyítással kikúrálnak.
3. A levél
Tisztelt Doktor úr, segítsen rajtam!
 
Ritka és kínos problémával fordulok Önhöz, egyelőre csak levélben, névtelenül, mert nagyon szégyellem magam. Ön az utolsó reményem, ha nem segít, vége az életemnek. Pszichoszomatikus betegségem van, még azt is tudom, miért alakult ki, de önerőből meggyógyítani nem tudom magam.
Apám születésem után néhány hónappal halt meg, Anyám újra férjhez ment, majd rövid időn belül ő is meghalt. Mostohaapám újranősült, így lett hároméves koromra mostohaanyám és mostohaapám, plusz két mostohatestvérem, mert mindkét mostohaszülőm hozott egy-egy édes gyereket a családba. A Grimm-testvérek se tudtak meséikben ilyen mostoha környezetet teremteni; a lelki- és testi terror mindennapos volt életemben.
Mostohaapám katona volt, és otthon is szerette a fegyelmet meg a pattogós ritmust, ezért reggel szíjjal noszogatott, ha nem szaladtam elég gyorsan a vécére. Életvezetési filozófiájának egyik alapvetése volt ugyanis, hogy a nagydolgot reggel kell elvégezni, és akkor napközben már nagy baj nem lehet. Miközben én a kiszabott időn belül könnyíteni kényszerültem magamon, mostohaanyám kedvesen, ágyba vitt meleg kakaóval ébresztgette a két mostohatestvéremet.
Különösnek tűnhet, de ez a reggeli tortúra volt a legnyugodtabb időszak zaklatott napjaim során. Ha eljutottam a vécéig, mostohaapám békén hagyott néhány percre, magamban lehettem, magammal foglalkozhattam egy kicsit. Utána beindult az egész napos verkli, a házimunka és a menekülés a kínzások elől.
Az ürítés kényszere és a sírás ekkor kapcsolódhatott össze bennem. A vécén ülve hullattam néhány könnycseppet, sajnálgattam magamat, de közben székletet is kellett produkálnom, ezért szomorúan bár, de ürítettem.
Azóta nálam a széklet és a könny összetartoznak.
A problémám akkor vált akuttá, amikor megházasodtam, és a párom révén végre lett egy igazi nagy családom, normális családi élettel. Rokonok, nagyszülők, nagybácsik és nagynénik, harmad unokatestvérig nyilvántartott és ápolt kapcsolatok, ahol bizony a halál is előfordul, és a temetés.
Nekem a párom családja nagy boldogságot adott, a mostoháimtól megszabadulva végre megértettem, mi is az a szeretet, ezért az első családi temetésen végtelen nagy szomorúság öntött el. Meg az ürítési kényszer, és a visszatarthatatlan szellentés. Képzelheti, egy temetésen!
Mivel nagy a család, sok az öreg, gyakoriak a temetések is. Befogadtak a családjukba, ezért nem tehetem meg, hogy nem megyek el kondoleálni, de a szellentések miatt kénytelen vagyok félrevonulni, ugyanis legutóbb már a Tiszteletes Úr is megjegyezte, hogy Szilveszterkor kell durrogtatni, most temetünk.
A szomorúság és a boldogság része egy normális család mindennapjainak, de én kirekesztődöm minden szomorú eseményből a kényszeres székletem és a bélgázok miatt. Lassan elsüllyed a bélsárban a boldogságom, kérem, segítsen!
 
Üdvözlettel:
<Aláírás>
4. A levél hatása
Ha nem kapsz használható választ ne keseredj el, különösen akkor ne, ha a Levéltárban jársz.

A bejegyzés trackback címe:

https://leveltar.blog.hu/api/trackback/id/tr252561395

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.