Ma este a harcról mesélek nektek (Anya, félelmetesen olvasd a levelet!), mert úgy látom, hogy nagyon érdekel titeket: mindig ütitek-vágjátok egymást, amikor meg nem, akkor sírtok az sok ütés-vágás miatt.
1. Kategorizálás
Kategória: Családi
Alkategória: Tanács
Stílus: Meseszép
Célcsoport: Fiaid
2. Felhasználási javaslat
Fiaid komoly hadjáratokat folytatnak egymás ellen, ezeknek általában sírás a vége. Szülőként kötelességed példabeszédekben, tanulságos történetekben rávilágítani arra, hogy a verekedés rossz, és nincs győztes, csak vesztes.
Itt egy tanítás a harc feleslegességéről, benne egy igazi gyöngyszem Frick László Emlékzenekartól.
3. A levél
Drága fiacskáim!
 
Ma este a harcról mesélek nektek (Anya, félelmetesen olvasd a levelet!), mert úgy látom, hogy nagyon érdekel titeket: mindig ütitek-vágjátok egymást, amikor meg nem, akkor sírtok az sok ütés-vágás miatt.
Bizony, a harcolás nehéz munka, nem is bízzák a királyok akárkikre, csakis a legjobb katonákra. Most elmondom nektek, milyen valójában az igazi katonák harca.
Legelőször a király – vagy ha király nincs, akkor valami főember – választ egy jófajta ellenséget. Az ellenség attól jófajta, hogy van sok rossz tulajdonsága, ami miatt meg lehet támadni (piszkálja az orrát, felesel, vagy akár hazudozik!); gyengébb nálunk, azaz le tudjuk győzni (a legtöbb király nem olyan bátor, mint <kisebbik fiad>, aki vakmerőn nekimegy <nagyobbik fiad>-nak); és végül – de ez a legfontosabb! – sok olyan értékes dolga van, amit el lehet tőle zsákmányolni.
A király eztán hadserege élén megtámadja az ellenséges ország legközepét, a fővárost, ahol a másik király lakik. Elöl ezer lovas, hátul ezer lovas, a városon áthaladvást húsravágják kétódalt a népeket. Pont, ahogy Frick Laci Emlékzenekar bácsi írta a számítógépébe, na pont úgy történik a csata. Vagy máshogyan mondva: pont olyan, mint amikor ti ütitek egymást, csak nem fakanál meg fakalapács van a katonák kezében, hanem kard, láncos buzogány és súlypöröly. Amerre mennek, sírnak a népek, mert mindenkinek fáj mindene.
A háború végén aztán kiegyeznek a békében, mert addigra mindegyik elfáradt, elfogyott az étkük, elkopott a kardjuk, jólesik abbahagyni a nagy harcolást. Amit a győztes zsákmányol, arról rendszerint kiderül, hogy értéktelen vacak, semmiképpen nem érte meg a háborút. Mindketten – a győztes és a vesztes is – tudják, hogy valójában mindenki vesztett, mert a harc fájdalmas, és nagy rendetlenséggel jár. Elpakolni meg nekik kell utána. Mégis, egy idő után az egyik király fejében ismét kivirágzik a gondolat: mi lenne, ha megtámadnám a másikat?
Most egyre kér benneteket Apa: ha harcolni akartok egymással, mindig jusson eszetekbe, hogy veszíteni fogtok, mert a harcban mindenki veszít. Legyetek okosabbak, mint a királyok, és el se kezdjétek a hajcihőt. A végén ti raktok rendet úgyis.
 
Csókol apátok
4. A levél hatása
Semmi.

A bejegyzés trackback címe:

https://leveltar.blog.hu/api/trackback/id/tr352742775

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Frick László Emlékzenekar 2011.03.24. 09:58:06

Ach, hát igen, mindenféle királyok voltak, Háromingű Henri [a IV. túúúdod] pl csak úgy a csata legnagyobbhevében is az élen lovalgolt. Meg még (ism.:) XIX. sz. eleji csaták is voltak, melyek szembenállói semlegesterültene iddogáltak egy füstös gerendásmennyezet alatt,. ugyanannak a keller lyánynak a farát csipkerész5ték és "no,. maj" tanákozunk komé!!' ruzsasándor pillantásokkal a tisztek még köszöntötték is egymás felé a kupákat, aztán ki ki lóra s erre meg arra vagy egy darabig egyúton mentek a kettő-négy hat, huszonégy seregek (pl Népek Csatája) felé. Az ember ledöbben, ha történelmi búvárkodás közben a szövőgyári aktívák számára 1950-ben nyomtatott brossuráknál korábbiakra bukkan egy levéltárban, meg vannak megyei levéltáraknak éves kiadványai, azok is érdekesek ám!

Levéltáros · http://leveltar.blog.hu/ 2011.03.24. 12:20:52

@Frick László Emlékzenekar:

Én akkor csodálkoztam el, amikor megtudtam, hogy a nagy és véres háborúk milyen kevés áldozattal jártak. A pákozdi csatában 7 magyar esett el (volt még pár sebesült, aki utólag meghalt). Jellasics 35 ezer katonával támadt, a magyarok voltak vagy húszezren. Egy erős nyári hétvége a magyar utakon rosszabb statisztikát hoz, mint egy 48-as csata. Biztos a közös kocsmázás is segített ebben.

NutElla 2011.03.29. 01:14:16

Ma a két király azért indult csatába, mert az egyik talált egy hangyát, elnevezte Ferikének és megmutatta a másiknak, erre a másik mondja: szerintem, ez Eszter. Szó szót követett, és az egyik egy hirtelen mozdulattal rövidre zárta a vitát és kilapította Ferikét. A másiknak több se kellett, elindult megbosszulni az ő Eszterének értelmetlen halálát.