Kedves Olvasók,

 
Most Hírlevelünk Karácsonyi Különkiadását tartjátok kezetekben. Aki figyelemmel követi működésünket, az tudja, hogy célunk a szórakoztatva tanítás, a magas erkölcsi normák életvitelszerű alkalmazásának bemutatása és a világ jobbítása. Aki nem követ minket figyelemmel, az szenvedve tanul, bűnöző lesz (vagy már most is az!) és elrontja a világot.
Most azokhoz szólunk, akik olvasnak minket. (Tervezünk egy hírlevelet a minket nem olvasóknak is, de a drága olvasóink idejét ezzel nem raboljuk.)
Karácsonyfa a Levéltár aulájában
Szentkarácsony ünnepén, amikor elénekeljük a kézzel készített kisjászol előtt a gyönyörű karácsonyi dalokat – háttérben a háromkirályokkal feldíszített zöldfenyő –, és átadjuk családtagjainknak a jelképes, ámde szívből jövő ajándékokat, majd leülünk a díszesen, de nem tolakodóan megterített ünnepi asztal köré, és elfogyasztjuk a hagyományos karácsonyi menüt; dőljünk hátra elégedetten, csapassunk le egy pohár tokajit, mert megtettük a legfontosabbat, mit ember megtehet Jézus születésnapjára emlékezve: levelet, vagy legalább egy nyamvadt képeslapot küldtünk szeretteinknek. Ugye?!
 
Változások a Levéltár életében
Egy óriási karácsonyfát állítottunk fel a Levéltár aulájában, rajta 50 kg zselés szaloncukor, és csúcsdísz is van, egy angyalka, amint levelet ír.
 
Új kategóriák
Nincsen egy se.
 
Levéltári pletykák, exkluzív belső hírek
Óriási projekttel készülünk 2011-re: idei utolsó posztunkban meg fogjuk jósolni, mik lesznek 2011 legfontosabb történései. 2011 végén pedig visszatérünk a jóslatainkra, és mindenki ámulni fog, hogy mennyire pontosan láttuk előre a jövőt. És akkor majd megjósoljuk 2012-t és így tovább, de ezt mindenki el tudja képzelni, nem kell hozzá jóstehetség.
 
Kétszer-kettő
Mai interjúalanyunk személyesen Levéltáros Gedeon, és az ünnep miatt eltérünk standard kérdéseinktől, hagyjuk, hadd szárnyaljon a főnök.
Mire vagy a legbüszkébb, ha visszatekintesz hosszú és eredményes életedre?
Pontos beosztással és precíz ételfelhasználással eszem. Ha valaki szokott enni, akkor jól tudja, micsoda problémákat okoz, ha az utolsó falat rántott húshoz már nem jut krumpli, az uborkasaláta fele viszont még a tányéron van. Vagy a kenyérhez nincs szalámi, mert szinkronizálatlanul ettük meg, a sajt meg annál is előbb elfogyott. Milyen utolsó falatok születhetnek így?
Nos, velem ez egyáltalán nem fordulhat elő. Már az első percben figyelembe veszem az ételek mennyiségét és állagát, és akkorát harapok (ill. vágok, ha az étel jellege ezt megkívánja), hogy az egész étkezés alatt pontosan a kívánt mennyiségű összetevőket tartalmazzon minden falat, így az első és az utolsó falatok között nincsen élvezeti különbség, egyenletes minőségű az egész étkezés.
Már a terítéskor látom az evés teljes folyamatát, az összetevők változásait az elejétől a végéig, azaz a jelenből a jövőt. Hasznos képesség, majd meglátjátok az idei utolsó posztban.
 
További jó olvasást és levelezést kíván,
                A Levéltár csapata

A bejegyzés trackback címe:

https://leveltar.blog.hu/api/trackback/id/tr312528941

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

entropic · http://e-konyv.blog.hu 2010.12.24. 11:33:10

Ezzel a hírlevéllel igazán kitettél magadért, szuper volt!
És nagyon várom a jövő évi leveleket. :)

2010.12.24. 15:44:13

A szinkronizált evés tudományával magam is foglalkozom hobby-szinten, de nem mindig sikerül úgy, ahogy eltervezem. Van olyan, hogy elfogy a szalonna, de mindig van egy csomó kenyér a tányéromon. Ekkor új darab szalonnát vágok, akkor meg a kenyér fogy el. Úgy érzem, ilyenkor egy ördögi körbe keveredtem, nem tudom abbahagyni az evést. Nagyon örülnék, ha olvashatnék erről a jövőben.

Levéltáros · http://leveltar.blog.hu/ 2010.12.24. 16:04:42

@entropic:

Lesznek, ne, menekülhetsz :)

@ifsz:

Környezetemben tapasztalom, hogy micsoda probléma az aszinkron evés, és a te visszajelzésed is megerősített abban, hogy a legmagasabb szinten kell foglalkozni a problémával. Megteszem!

21méter · http://kigondoltam.blog.hu 2010.12.25. 13:11:50

Hasonlóképp eszem én is, sőt akár képes vagyok korrigálni menet közben is, ha véletlenül szükség van arra, hogy besegítsek másnak is. A másik aranyszabály, hogy a tányéron nem maradhat semmi. Soha. Semmi.

Levéltáros · http://leveltar.blog.hu/ 2010.12.25. 14:43:06

@21méter:

Ritka képesség, büszke lehetsz rá! Jövőre leírom, hogy hol rontja el a társadalom az embereket, miért vagyunk kevesen jó szinkronevők.

ripők · http://kigondoltam.blog.hu/ 2010.12.27. 23:22:17

Jómagam is - szinte kényszeres - szinkronevő vagyok.
Meglátásom szerint az indulásnál dől el minden. Amennyiben a szinkrontáplálásban járatlan fehérnép kiegyensúlyozatlan összetételű kombót bocsájtana rendelkezésre, matematikai alapokra kell helyezni a kérdést. Osszuk el az egyes összetevőket - képzeletben - 17 egyenlő részre és minden egyes falatnál 1/17-ed adagot gyömöszöljünk fogunk kerítése mögé.
Természetesen a kiinduló adag 1/17-ed részére gondolok. Amennyiben mindig a fennmaradó rész 1/17-ét szelnénk le, úgy az étkezés az örökkévalóságig tartana.
Ezzel ugyan megfelelnénk a szinkronevés szigorú követelményeinek, de nem jutna időnk az olyan fontos dolgok elvégzésére, mint például a párologtatók feltöltése. (Tipikusan heteroszekszuális férfi munka.)

ripők · http://kigondoltam.blog.hu/ 2010.12.28. 01:22:16

Közbevetőleg jegyezném meg, hogy előző kommentemben felfedtem a megoldást a világ élelmezési problémáira. (ti.: az étel nem fogy el SOHA, amennyiben mértéktartást tanusítunk) Nem kívánok anyagi ellentételezést a megoldás fejében, csupán egy posztot.
Ezen posztnak arról kéne szólnia, hogy (adott egy harmincas, nős, heterozegzuális férfi) hogyan lehet meggátolni, hogy tetemes ír viszki elfogyasztása után, az ember olyan kommenteket írjon, amiket másnap idegenkedve szemlél, - mi több - averzióval kénytelen akceptálni.
(Ez utóbbi helyett bármely más téma behelyettesíthető) Például a cserebogarak halhatatlansága.

Levéltáros · http://leveltar.blog.hu/ 2010.12.28. 11:21:13

@ripők:

Érdekes, hogy nem látod a megoldást, pedig magad fedezted fel. Úgy kell inni a viszkit, hogy mindig az üveg 1/17-ét iszod meg, így 1.) soha nem fogy el, 2.) soha nem rúgsz be. De majd egy poszton is elgondolkodom egy üveg bor mellett.

ripők · http://kigondoltam.blog.hu/ 2010.12.28. 11:27:21

@Levéltáros: A poszthoz némi segítség: A permanens ittasság jelentősen javít a másnapi felhasználói élményen. Kérem, jegyzőkönyvbe venni!

Levéltáros · http://leveltar.blog.hu/ 2010.12.28. 12:50:13

@ripők:

Javaslatodat iktattam a nagy fekete dossziémba.
süti beállítások módosítása